Sziasztok! Újabb bloggal jelentkezek mert meglátogatott az ihlet és arra gondoltam, hogy ebből nagyon jó kis sztori és szerethető, furcsa történet lehet így bele is vágtam! Remélem tetszeni fog és komizni is fogtok! Ja és feliratkozni! Nemsokára hozom az első részt is mind két blogomba! Puszii
Szandina
-Harry kérhetek egy nagy szívességet?-lépett be Lou a stúdióba Luxal a kezében.
-Persze bármikor!-álltam fel a helyemről majd egyből a kislány felé nyújtottam a kezem és megpusziltam.
-Tudod...Tommal el szeretnénk menni este vacsorázni és ma nem tudom kire hagyni Luxot ezért arra gondoltam, hogy...-kezdte idegesen.
-Persze! Vigyázok rá...ő az én édesem!-vigyorogtam és elvettem tőle a kislányt.
-Nagyon nagy segítség vagy Harry! Köszönöm!-mosolygott.
-Ugyan!-legyintettem miközben a kislányt szórakoztattam.
-Akkor, ha nem baj én le is lépnék!-nevetett.
-Persze menj csak majd hozzám megyek vele és akkor éjjel is kettesben tudtok lenni!-húzogattam a szemöldököm.
-Kölyök ne legyél szemtelen!-nevetett.
-Soha!-nevettem én is.
-Akkor megyek! Puszi!-kiabált már az ajtóból miután megpuszilgatta a kislányt.
-Hello!-mosolyogtam magamban majd leültem Luxal az ölemben.-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem tőle de ő csak nézett rám a hatalmas kék szemeivel. Még nem nagyon értette, hogy mit mondok neki de szerettem hozzá beszélni és elmondani neki dolgokat mert tudtam, hogy nála a titkaim és az érzéseim is biztonságban vannak.
*
Miután haza hoztam Luxot gyorsan megfürdettem majd ráadtam a pizsamát és beültettem a tv elé mesét nézni ameddig ő elvan foglalva a tv-vel addig én kakaót készítek neki.
Nem tartott sokáig tényleg csak egy percre hagytam magára a lakásomban ráadásul ismétlem a lakásomban és egyszer csak nyoma veszett sehol sem találtam pedig égen-földön kerestem.
-Ilyen nincs!-szitkozódtam-Lux!-kiabáltam már sokadjára de semmi sem változott. Nem tűnhetett csak úgy el...
*
Kint a kertben ébredtem de magam sem tudom, hogy kerültem oda...várjunk csak...nekem nem kéne így gondolkodnom hisz még kicsi vagyok...vagyis az voltam...nem értem! Mi a fene folyik itt?! Nem értettem semmit sem leporoltam magam és felálltam mikor meghallottam Harry kétségbeesett hangját...
Várjunk csak...miért vagyok ilyen magas? Miért ilyen hosszú a hajam és miért kering ennyi furcsa gondolat a fejemben-
-Harry!-suttogtam. Ez nem babasuttogás...rendesen tudok beszélni.-Mi a fene történt?-kérdeztem szinte biztos, hogy magamtól.
-Te meg mit keresel itt?-láttam Harry mérges és feldúlt pillantását.
-Mi...micsoda?-kérdeztem halkan.
-Hogy jutottál be? Gondolom rajongó vagy!-indult meg felém.
-Nem...én...-kezdtem de félbeszakított.
-Menj el vagy kénytelen leszek hívni a rendőrséget!-ért mellém majd megfogta a karomat és kifelé kezdett vezetni.
-Várj! Harry! Te ezt nem érted és én sem de amit most fogok mondani az nagyon meg fog lepni...-kezdtem újra.-Tudom, hogy Luxot keresed!-ahogy ezt kimondtam elengedte a karomat.
-Tudod, hogy hol van? Válaszolj!-ragadott meg újra-Az a kislány az életem!-mondta kétségbeesetten-És nem csak az enyém!-folytatta.
-Én vagyok az Harry! Lux!-mondtam ki.
-Ne szórakozz velem!-kiabált-A rajongók már minden baromságot kitaláltak de ilyet még soha!-nevetett keserűen.
-Tényleg én vagyok az!-mondtam-Nem tudom mi történt velem de egyszer csak itt ébredtem így-fogtam meg hosszú szőke hajam.
-Egyéb baromság?-nézett rám várakozóan de én nem feleltem rosszul esett, hogy nem hitt nekem bár...ellenkező esetben én sem hittem volna...-Jó akkor most fáradj ki!-vezetett a kapu felé de most durvábban.
-Harry várj bebizonyítom!-mondtam kétségbeesetten.
-Na persze!-lökött ki a kapun.-Menj haza mert ez már nem vicces!-indult el befelé. Ki kell találnom valamit de gyorsan! Meg is van.
-Harry, ha nem én vagyok az akkor honnan tudom, azt, hogy mennyire megviselt a szakításod azzal a lánnyal...mi is volt a neve?-kérdeztem magamtól-Ja Stacie! Tudod akivel titokban találkozgattál majd össze is jöttetek de aztán ő dobott téged mert "Nem vagy neki elég jó"-mutattam az idézőjelet-Ja és aztán mikor kezdted magam túl tenni rajta akkor felhívott, hogy talált mást de attól még szívesen lenne veled is, ha érted mire gondolok!-mutogattam-Azt mondtad nekem...idézem: "Lux te vagy az egyetlen aki megérthet engem és azt szeretem benned, hogy neked bármit elmondhatok mert tudom te nem adod tovább és tudom, hogy te mindig itt leszel nekem...remélem, ha nekem is lesz egy kislányom az olyan lesz mint te...és alig várom, hogy nagy legyél és el tudjam neked mesélni ezeket a dolgokat és azt, hogy mennyit segítettél nekem és hányszor segítettél már át a nehéz időszakokon pusztán a jelenléteddel!"-fejeztem be mire Harry megfordult. Láttam rajta, hogy nem akar hinni sem a szemének sem a fülének de akkor is megértettem őt...mert én sem tudtam mi a fene történik velem...vele...velünk!
